Takarózás 1. rész

Takarni vagy nem takarni?

Egyre hidegebb, csípősebb reggelekre ébredünk és ez hétről hétre egyre inkább így lesz. Tavaszig a meleg napsütésből alig néhány órát kapunk majd.

De a lovardákban az élet nem áll meg. A lovakat minden nap etetni, mozgatni kell. Az istállóban tartott lovak napi mozgatása különösen fontos, hiszen a mozgás hozzájárul az emésztőrendszer normális működéséhez, így elengedhetetlen a kólikás állapotok megelőzéséhez.

A lovas és ló is felkészül a télre.  Míg a lovasok felveszik a megfelelő téli lovas ruházatot, lovaik vastag téli szőrt növesztenek maguknak. A ló, a többi állathoz hasonlóan jelentős mennyiségű energiát fordít a téli hideggel szembeni védekezésre, mindezt pedig a számára biztosított megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányból tudja előállítani. A lótartó felelőssége, hogy biztosítsa a lovának a megfelelő mennyiségű, összetételű és minőségű takarmányt.

A lovak fajtájától is függ, hogy milyen vastag téli szőrt növesztenek. Míg egy póni, igen vastag, tömött bundát képes növeszteni, más fajtákat, pl. az angol telivért, télen is aránylag vékony, rövid szőr borít. Míg a vastag bundájú pónik szinte még híznak is a télen, az érzékenyebb sportlovak, telivérek megfelelő takarmányozás mellett is fogyni kezdhetnek. Ennek az oka, hogy a takarmánnyal bevitt energiát saját hőmérsékletük megtartására fordítják. Tévhit, hogy a ló nem tud fázni. A fázó ló bőre hideg tapintású, szőrét felborzolja.

Mit tegyünk lovunk érdekében, hogy a telet is egészségesen, jó kondícióban töltse?

Melyik istálló ilyenkor a jobb?

A nyitott, angol bokszos vagy a zárt, talán még fűtésre is szükség van? Nyírjuk a lovunkat vagy ne? Takarózzuk a lovainkat vagy ne?  Ha takarózzuk őket, akkor mikor, milyen takarót használjunk? A lovak takarózásáról bizony jó néhány eltérő nézet és vélemény kering a köztudatban. Ezeket rendszerezzük most, hogy mindenki tisztán lásson a lótakarók ügyében.

Azokat a lovakat, amik télen is jelentős igénybevételnek vannak kitéve, rendszeresen dolgoznak, versenyekre járnak, és ezek miatt gyakran megizzadnak, célszerű megnyírni. A nyíratlan szőrű, izzadt ló nehezen szárad meg, ezáltal könnyen megfázhat. Azzal viszont, hogy megnyírjuk lovainkat, megfosztjuk őket a „télikabátjuktól”. Innentől csak és kizárólag a mi feladatunk és felelősségünk biztosítani számukra a szükséges komfortot, őket a tél végéig takarózni kell!

A takarózás tőlünk nyugatabbra, Ausztriában, Németországban, Angliában teljesen természetes és sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Ezekben az országokban szinte mindenki takarózza a lovát. Nem ritka az, amikor nagyobb hidegben több takaróban áll a ló. A takaróból sem mindegy, hogy mikor, melyiket, hányat és mekkorát használunk. Sokféle van, és mindegyik más funkciót lát el. Ismerni kell őket és a használatuk helyes módját, mert különben többet lehet vele ártani, mint használni.

Mi a helyzet a nyíratlan lovakkal?

Vannak olyan lovak, akiknek nyíratlanul is szükségük van takaróra.

Ahogy már cikkünk elején leírtuk, a lovak fajtájától, kondíciójától is függ, hogy melyikük mekkora szőrt képes növeszteni a télre, mennyire tud védekezni a hideg ellen.

Vinnay Patrícia